Na de hová is mentettem a többi képet róla? :/

az történt, hogy megkapta a 2 oltását és így 2 és fél hónap után fellélegezhetünk, hogy nem kattan rá minden egyes kan a tüzelés miatt. Így már boldog Ő is és én is és rötyög a markában, hogy a kis henger Duffi korgi, aki most tüzel, hogy a nagy bikák őt zaklatják helyette. hahaha. aztán tavasszal ivartalanítás. szar lesz, félek. :( túl akarok lenni rajta nagyon. emellett ebösszeírás van a kerületben, semmi értelme nincs, de hát ebadót ránk a mostani szabályok szerint nem vethetnek ki.
Szofi iszonyat ugatós lett, de persze csak itthon és csak akkor, amikor a futtatóban töltött másfél óra után hazamegyünk és persze Ő őrjöng tovább, én meg magamhoz sem tértem még a hideg martalékaiból. de persze igyekszem felöltözni, csak hát az a fránya polár pulóver még hiányzik a ruhatáramból nem beszélve az atombiztos hótaposómról, ami persze hideg és csúszik, de úgy érzem, hogy ez is az egyik husáng, ami az életemet keseríti. így soha nem fogok megfelelő csimmát találni. kerüljön bármennyibe. oh bárcsak magammal tudnám vinni a munkahelyre. olyan boldog idők lennének. nem pörögne ennyit és nekem sem kellene állandóan hazarohannom és minden randevúmat kutyasétáltatással ésvagy futtatóval töltenem. legyen már nyár ne is tavasz, mert az nem jó még, csak egy halvány sugár.

Mami és Apu imádják

és mindig meglepnek, leviszik sétálni, holott Maminak közömbös minden állat, Apunak meg minden kutya a kertbe való. Kivéve persze Szofikát. jóhogy. na persze nyilván ebben benne foglaltatik a csecsemő/kisgyerekre való vágyódás. asszem ez csak rájuk jellemző. de ez az ábránd megmarad a királlányvagyokmertszültemegykétháromgyereket nevezetű anyukáknak, de nem nekem. még a kutya sem hagyott aludni 2-3 hónapig, most se sokat, de így jó, mert Ő az első, akit meglátok reggel és ez ad erőt, hogy csináljam.