Szofi 2012. júniusában került hozzánk, drága nővérkém és barátnőim jóvoltából. Nyilvánvaló, hogy a kutya ördögi bája mindenkire hatással van, aki csak találkozik vele. Annyira megbabonáz, hogy már azt hiszed, uralkodik feletted. Azt hiszem túlmisztifikálom életem első igazán fontos lényét, akiről egész életemben ábrándoztam! Hihetetlen, de tényleg RÓLA ábrándoztam, a természete és a külseje is pontosan olyan, mint amilyennek megálmodtam.
Na szóval, a lényeg az, hogy most van nálunk 4 hónapja, érdekes, de az első borzalmas hónapra alig emlékszem, a kialvatlanságra és a többi kényelmetlenségre. Na jó, azért emlékszem. Szegény ahogy hozzánk került a váci menhelyről, azonnal betegeskedni kezdett, aminek következménye kemény diéta és otthon csücsülés volt. Majd beleőrültünk;kutya és mi magunk is.  Annyira picike volt, hogy befért az ágynemű tartóba és mindig féltünk, hogy szétlapítjuk.
Az első napokban...

Jelenleg ott tartunk, hogy nem fér be az agynemű tartóba, viszont megtanul felugrani az ágyra és persze nem tudtunk ellenállni, hogy ezzel a kis maszattal aludjunk együtt. Na, nem egész éjszaka van fent, sokszor csak reggel bújik oda. :) Tegnap voltunk dokinál egy blikkre és a 7 hónapos Szofikának ki kellett nyomni a bűzmirigyét. Szegény nagyon sírt! Aztán lementünk a futtatóba és minden fiúkutya rá volt kattanva, meg akarták dugni. Szóval lehet, hogy lassan ivarérett lesz a lelkem, csak nem gondoltam, hogy ezt egy bűzmirigykinyomás fogja előhozni!!